A Dualizmus Kora
A kiegyezés létrejötte
A provizórium (ideiglenes állapot): A magyar diéta feloszlatása után, 1861 és 1866 közt tartott a provizórium időszaka. Ez is önkényuralom volt, de már változásokat mutatott. Ausztria kezdte belátni, hogy ki kell egyeznie a magyarokkal, mert elveszítheti nagyhatalmi státuszát. Deák pedig elismerte: ha nem enged, akkor hazánk örökre szolganép maradhat.
Deák húsvéti cikke (1865): A császár egy küldöttje megkereste Deákot a szállásán (pesti Angol Királynő szálló) és tárgyalni kezdtek. Megállapodtak abban, hogy ha Magyarország elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat. A megbeszélés után írta meg Deák a Pesti Naplóban híres húsvéti cikkét. Lényege: Magyarország hajlandó engedi az 1848-as követeléseiből és elismerni bizonyos közös ügyeket! Válaszul menesztették Schmerlinget és újra lehetővé tették a magyar diéta működését. Az 1865-ben összehívott országgyűlést már három politikai erő alkotta:
– Deák-párt és konzervatívok, akik megegyezést kerestek Ausztriával
– Balközép párt, mely csak perszonáluniót akart Ausztriával
– Szélsőbal, mely teljes elszakadást akart
A kiegyezés megkötése (1867): A diéta bizottságot hozott létre a kiegyezési törvények előkészítésére, Andrássy Gyula gróf vezetésével. A bizottság azonban eleinte nem tudott önállóságot kiharcolni. Közben kitört a porosz-osztrák háború, és elhalasztották a tárgyalásokat. A háborút Ausztria elvesztette (Königratzi vereség) és a császár végleg belátta: ha a magyarokkal nem jut egyezségre, széthullhat birodalma. A tárgyalások újraindultak és Ausztria kiegyezett Magyarországgal.
– Magyar kormány alakult (1867 február 17-én) magyar miniszterelnökké nevezték ki Andrássy Gyulát
– Kiegyezési törvények (1867 május 27-én a diéta elfogadta a kiegyezési törvényeket: 1867/12,14,15,16.)
– Királlyá koronázás (1867 június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet)
A kiegyezés tartalma
I. A kiegyezés részei:
– Közös ügyekről szóló rész:a hadügy, külügy, pénzügy a két országot összekötő közös ügy lett. Ezeket Magyarország csak Ausztriával együtt intézhette
– Közös szervekről szóló rész: az említett három terület miniszterei közösek lettek, és ha összeültek, akkor közös minisztertanácsot alkottak.
– Ausztria és Magyarország egységéről szóló rész: Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely két-központú, azaz dualista és alkotmányos királyságként működött. Dualizmus kora: 1867-1918
– Uralkodói jogok: Külön minisztertanácsi határozat kapcsolódott a kiegyezési törvényekhez, melyben három dologban a királynak különleges jogokat adott: a hadsereg vezetése, a magyar diéta feloszlatása, és a törvények előszentesítése terén.
– Gazdasági kiegyezésről szóló rész (1867/16. törvénycikk): Ennek három fő része volt, mégpedig az első kimondta, hogy Ausztria és Magyarország a közös terhekeiket együtt fizeti (pl. államadósság és közös ügyek költségei) mégpedig 70 / 30 arányban. A második rész arról szólt, hogy a két ország vámközösséget alkot, vagyis együtt dönt az adókról, vámokról és közös pénzt használ. A harmadik rész pedig rögzítette, hogy a két ország parlamentjei 10 évente újratárgyalja, hogy meghosszabbítják e a gazdasági kiegyezést.
Horvát kiegyezés (1868 nov. 17 => 1867/60 tv.)
– Területi autonómiát kap Horvátország, vagyis lehet saját országgyűlése
– Kormánya 4 területen szabadon hozhat döntéseket: közigazgatás, bíráskodás, oktatás, egyházi ügyek
– adók: a beszedett állami adó 45% -át maga használhatta fel
Magyarokkal közös ügyek: hadügy, külügy, pénzügy mellett iparügyek, kereskedelem, közlekedés
Vitatott ügyek: nyelvkérdés (horvátul: csak helyi parlament, kormány, közös minisztériumok, helyi szervei), Fijume kérdése (Budapesthez került) Határőrvidék hovatartozása (megosztották: egy része lett a horvátoké)
III. Gazdasági Felzárkózás
– Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült az áradások ellen.
– A magyar mezőgazdaság modernizálódott: megjelentek a cséplőgépek, az istállózó állattartás, az intenzív állatfajták tenyésztés és a kertészeti gazdálkodás. A gabonatermelés mellett új növényfajok tömegtermesztése is elkezdődött, pl. burgonya, cukorrépa, dohány … stb
– Kialakultak a „sikerágazatok”: malomipar, cukorgyártás, konzervipar, és nagy fejlődésnek indult az acél- és gépgyártás.
– Nagyarányú vasútépítések kezdődtek, 1868-ben létrejött a MÁV (Magyar ÁllamvasutaK)
– Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
– Kialakult a hitelszervezet, megkezdődött az osztrák – francia – német tőke beáramlása. Létrejött a Magyar Általános Hitelbank (1867)
– Jelentős kórház és iskola építési programok zajlottak
– Problémák: Gabonakonjunktúra (fellendülés) egészen 1873 -ig éreztette hatását, majd egy átmeneti pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később 1884-ben jött egy újabb rövid válság, amikor az olcsó amerikai gabona és ausztrál gyapjú lenyomta az árakat. A filoxéra tönkretette a szőlőtermést.
IV. A Polgárosodó Társadalom
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
Fontosabb társadalmi rétegek:
– Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
– Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
– Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még a tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, nagy részben bevándorló zsidó, német polgárok. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
– Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
– Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
– Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.
V. Városiasodás, A Főváros Fejlődése
Városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.
Budapest:
– Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
– Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
– Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
– Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett.
– Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1873, Ferenc József híd: 1893, Erzsébet híd: 1903.
– Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
– A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.
VI. Népesedés És A Nemzeti Kérdés
– A nemzetiségi ügyek a kiegyezés után az osztrák és magyar kormányok, illetve parlamentek hatáskörébe kerültek. Ugyanakkor a csehek és horvátok is kezdeményezték hogy a dualizmus helyett trializmus valósuljon meg, azaz osztrák-magyar vezetés helyett legyen osztrák-magyar cseh, vagy osztrák-magyar-horvát uralom. Ezek a kezdeményezések azonban nem teljesültek.
– A nemzetiségi törvény (1868): Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter munkája. Lényegében csak az oktatás és vallás területén, illetve az egyesületek és az alsófokú közigazgatás tekintetében tette lehetővé a nemzetiségeknek a szabad nyelvhasználatot. Mégis a korabeli Európában haladó és engedékeny nemzetiségi törvénynek számított.
– Nemzetiségi sérelmek: A nemzetiségek sérelmezték, választójoguk csorbítását, hiszen a választókörzetek úgy lettek kialakítva, hogy minnél kevesebb nemzetiségi jelölt kerüljön a parlamentbe. Másrészt sérelmezték hogy a közép és felső oktatásban, egyetemeken nem használhatták saját nyelvüket. A sérelmeket okozuó döntések a magyarosítást jelentették.
– Asszimiláció: A nemzetiségek egy része tiltakozott a magyarosítások ellen, másik része viszont az önkéntesd beolvadást választotta, ezt nevezzük asszimilációnak. Ez azonban leginkább a németeknél és zsidóknál volt jellemző. A románok, szerbek, horvátok, szlovákok esetében nem volt tömeges.
VII. A Politika Világa
Az ország vezetés főbb szervei:
– Közös osztrák-magyar uralkodó, a Monarchia feje, Ferenc József császár
– Közös minisztertanács és delegációk, a közös ügyekben döntve
– Magyar kormány, melyben a magyar miniszterelnök és a 9 minisztérium feje (miniszterek) foglaltak helyet. Legfőbb minisztérium: belügyminisztérium (közigazgatás + csendőrség)
– Magyar országgyűlés: volt alsóháza (képviselőház) és felsőháza (főrendi ház)
– Önkormányzatok: megyék, városok azaz törvényhatóságok szervei. Volt saját költségvetésük, és hozhattak saját rendeleteket is. Megyék élén a fősipánok álltak, akiket az uralkodó nevezett ki és az alispánok, akiket a megyei képviselők választottak maguk közül. Megyei és városi képviselők fele a legtöbb adót befizető polgárok közül került ki, ők voltak avirilisták.
– Választások: Volt cenzus, így csak a lakosság 6-7 százaléka voksolhatott. A dualizmus alatt, az 1874-es döntéssel a választásra jogosultak körét csökkentették, 5,9% -ra. Jellemző volt a nyílt szavazás, vagyis a vooksolóknak a szavazóbizottság előtt kellett nyilvánosan közölniük, hogy kire szavaznak. Így a hatóságoktól való félelem miatt jellemzően a kormánypártra mertek csak szavazni. Ráadásul a szavazókörzetek határait úgy állapították meg, hogy a kormánypárti területek több képviselőt küldhessenek a parlamentbe.
– Pártalakulások: A két legerősebb párt a dualizmus első évtizedeiben a Deák-párt és a Balközép párt volt. A Deák-párt támogatta a kiegyezést, a Balközép párt csak laza kapcsolódást akart Ausztriával. Végül 1875-ben egyesült a két párt és létrejött a Szabadelvű Párt. Az egyesüléssel egyet nem értő Balközép-képviselők a kiegyezést tagadó Szélsőballal egyesülve hozta létre a Függetlenségi Pártot. Innentől, vagyis 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán miniszterelnök vezette az országot!
VIII. A Dualizmus Korának Műveltsége
Népiskolai törvény (1868): Eötvös Károly idején fogadta el az országgyűlés. A törvény kötelezővé tette az elemi elvégzését (első 4 osztály). Így a korszakban 50% -ról 85% -ra nőtt az iskolába járók száma, és 75% -ról 30% -ra csökkent az írástudatlanok (analfabéták) aránya. A századfordulóra 100 ról ezerre nőtt az újságok száma.
Iskolatípusok:
– Gimnázium => 8 osztályos volt, lasszikus műveltséget adott és érettségit
– Reáliskola => 8 osztályos volt, de főleg a műszaki és gazdasági továbbtanulást tett lehetővé
– Felső leányiksola => lánytanulóknak volt, érettségit adott. 1895-től nők is tanulhattak egyetemeken
– Szakmai iskolák => felsőkereskedelmi iskola, állami ipariskola, agráriskola
– Polgári iskolák => továbbtanulni nem akarók számára
A magyar művészvilág a dualizmus elején: Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály
A magyar művészvilág a dualizmus 2. felében: Ady Endre, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Csontváry Kosztka Tivadar
Tisza Kálmán időszaka
Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt és az Egyesült Ellenzék. Tisza-időszak jellemzői:
– Közigazgatás, azaz vármegyék átszervezése: kiváltságos területek (pl. jászok, kunok, székelyek) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
– Rendőrség – csendőrség kialakítása. (Előbbi a városokban, utóbbi vidéken)
– Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása, új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben), vasútépítések, folyamszabályozások.
– Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak.
– Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. (A polgárság utánozni igyekezett őket.)
– Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért.
– A valutareform és az új egyházpolitika: Tisza után Wekerle Sándor lett az új miniszterelnök (1890-1892) aki valutareformot hajtott végre: az ezüst-alapú forint helyett bevezette az értékállóbb aranyalapú koronát! Másik két fontos rendelkezés: bevezették a polgári házasságkötést 1894-ben (az egyházi esküvő másodlagos és fakultatív lett). Egyenjogúsították az izraelita (zsidó) vallást (1895).
A fellendülés időszaka (1870-1890):
– Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült
– Gabonakonjunktúra 1873 -ig éreztette hatását, majd egy pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később pedig 1884-ben újabb válság: olcsó amerikai gabona, ausztrál gyapjú megjelenése miatt. Illetve a filoxéra tönkretette a szőlőtermést.
– A magyar mezőgazdaság átalakult: cséplőgépek jelentek meg, fellendült a szesz-, és cukoripar, elterjedt a vetésforgó
– Nagyarányú vasútépítések kezdődtek (MÁV, Magyar Államvasutak, 1868-ban alakult)
– Az iparban sikerágazatok jelentek meg: malomipar, élelmiszer-, és konzervipar, illetve a vasútipar Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
– Fejlődésnek indult a nehézipar, borsodi, szörényi iparvidék
– Kialakult a hitelszervezet, az osztrák – francia – német tőke beáramlása. Magyar Általános Hitelbank (1867)
IX. Az Osztrák-Magyar Monarchia A Századfordulón
Balkáni helyzet: Monarchia terjeszkedése, okkupáció, annexió Boszniában. következmény: rossz viszony Szerbiával és Olaszországgal
Megalakulnak az első baloldali pártok. 1890: Magyar Szociáldemokrata Párt
Kormányzati válság (1905): A századfordulón a közjogi kérdések, vagyis az Ausztria-Magyarország közti viszony kapcsán komoly belpolitikia viták zajlottak a magyar parlamentben. Ezek 1896-ban az országos milleneumi ünnepségek idejére abba maradtak, ám utána újra fellángoltak.
Pártviszonyok a századfordulón:
Magyarországi Szociáldemokrata Párt: 1890-ben jön létre, csatlakozik a II. Internacionáléhoz. Fő célkitűzése: az általános és titkos választójog. Ám a másik két problémával a föld-, és nemzetiségi kérdéssel nem foglalkozik.
Katolikus Néppárt: 1895. Ezen belül erős a keresztényszocializmus Prohászka Ottokár püspök vezetésével
Parlamenti válság 1904-ben: Az ellenzék sajátos módszert talált ki a parlament megbénítására, ez volt az obstrukció. Lényege: agyonbeszélés. Addig szólalni fel folyamatosan – egymásnak adva a szót – míg a törvény megszavazása lehetetlenné válik. Amikor vita lett a haderő törvényről és az ellenzék csak akkor akart belemenni a haderőfejlesztésbe ha a közös hadsereg magyar jellegűbb lesz, megbénították a parlament munkáját. Válaszul a kiegyezést pártoló többség Tisza Kálmán fiát Tisza István választotta miniszterelnökké, aki új házszabályt dolgozott ki. Ez tiltotta az obstrukciót. Elfogadása a „zsebkendőszavazással” történt: adott jelre (a házelnök elejtette zsebkendőjét) megszavazták. Az ellenzék tört-zúzott az ülésteremben.
Koalíciós válság 1905-1910: 1905-ben olyan pártok győztek a választásokon, melyek tagadták a kiegyezés létjogosultságát. Ferenc József nem volt hajlandó elfogadni győzelmüket, és egy saját maga által választott kormányt nevezett ki Fejérváry Géza vezetésével. Az ország és kormánya közt ellentét feszült. A kormány az általános választójog beígérésével próbálta meghátrálásra kényszeríteni az ellenzéket. (Kristóffy József belügyminiszter választójogi javaslata) Végül mégis a kormány hátrált meg: feladta követeléseit, behódolt a császárnak.
Tisza István – korszak: 1910-ben új párt került az ország élére, ez volt a Nemzeti Munkapárt, Tisza István vezetésével. Az új kormányzópárt három legfőbb jellemzője:
– Konzervativizmus
– Császár és Monarchia – hűség
– A cenzusos választójog védelme és az általános választójog elutasítása
Tisza Kálmán fia, Tisza István előbb házelnök lett, majd később, 1913 és 1917 közt másodszor is miniszterelnökként vezette hazánlat. Házelnökként nevéhez fűződik a véderőjavaslat megszavaztatása, melynek révén a balkáni háborúk alatt megerősödött a Monarchia hadserege. Tisza politikája a kiegyezés teremtette dualista államot védte, ennek érdekében még a nemzetiségekkel is megpróbált jobb viszonyt kialakítani. A háború küszöbén azonban három feszültség alakult ki az országban, melyeken nehezen tudott úrrá lenni:
– Általános választójog kérdése
– A háború kérdése
– A Monarchiából való kilépés kérdése