Polgárosodás és a reformkor
Magyarország a változó Európában és a magyar jakobinusok
– II. Lipót (1790-1792): II. József egy szétesőben lévő birodalmat hagyott hátra. Halálakor a magyarok Ausztria ellen fordultak, mert II. József eltörölte a vármegyerendszert és a nemesség megadóztatását tervezte. Így II. Lipótnak helyre kellett hoznia testvére hibáit.
– Először is megegyezett a poroszokkal és a törökökkel. Előbbiekkel a reichenbachi találkozón megígérte: ha a poroszok nem támogatják a magyarokat Ausztria ellenében, akkor Ausztria nem terjeszkedik a Balkánon. A törökökkel megkötötte a szisztovoi békét.
– Másrészt megbékítette a magyar nemeseket.
– Megszüntette a II. József által használt rendeleti kormányzást, visszatért e rendi dualizmushoz
– Az 1790/91 -es diétán visszahelyezte a magyar országgyűlés kezébe az adó-, újoncmegajánlás jogát. Ez azt jelentette, hogy a magyar diéta dönthetett arról, hogy Ausztria kérésére mennyi katonát és hadiadót biztosít.
– Újra engedélyezte a szabad nádorválasztást. (Nádor = a legfontosabb főúr, a király helyettese, a magyar nemesek vezetője.)
– A magyarok szent koronáját visszaadta, és Budára vitette.
– A magyar diéta 9 tárgykörben bizottságokat alakíthatott reformok kidolgozására, melyeket a későbbi országgyűléseken előadhattak. (adóügyi, pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási, egyházügyi, bányaügyi, tudományos, úrbéri és külpolitikai bizottság)
– Ugyanakkor létrejött a titkosrendőrség a magyar szervezkedők megfigyelésére. Ez a szervezet főleg II. Lipót után, I. Ferenc alatt teljesedett ki 1792 és 1835 között.
Magyarországa napóleoni háborúk idején:
II. Lipót helyrehozta a magyar – osztrák viszonyt. Amikor elkezdődtek a napóleoni háborúk 1799-ben, Ausztria a magyar nemesektől vásárolta a haderő ellátásához szükséges élelmet, ruhát. Így a magyar nemesség meggazdagodott a háborúkon és hű maradt Ausztriához. Ez volt az oka annak, hogy amikor Napóleon 1809-ben a magyarokat szövetségébe hívta Bécs ellen, mi nemet mondtunk. Sőt a nemesi felkelés a győri csatában a francia csapatokkal ütközött meg.
Jakobinus mozgalom:
Elindítója, Martinovics Ignác és Hajnóczy József voltak. Martinovics ferences rendi szerzetesként, teológia tanárként és tábori papként kezdte pályafutását, de ennél többre vágyott. Politikai besúgó lett, de 1792-ben elbocsátották.Ekkor lett a Habsburg udvar ellensége.Hajnóczy ügyvédként végzett, majd Széchenyi Ferenc ügyvédje lett. Később Széchenyi ajánlására királyi tanácsos, alispán (Szerém vm-ben) és a budai kamara titkára. 1793 tavaszától részese a jakobinus mozgalomnak.
Martinovics 1794-ben két titkos szervezetet is létrehozott: a radikális Szabadság Egyenlőség Társaságát (élén Hajnóczyval) és a mérsékelt Reformátorok Társaságát (élén Sigray Jakabbal).
A jakobinusok céljai: Radikálisok => rendi kiváltságok felszámolása, Mérsékeltek => függetlenség + köztársaság + jobbágyfelszabadítás (bérlői rendszer)
A mozgalom működése: 1793 tavasza és 1794 nyara közt kátékat írtak, másoltak. Káté: kérdés-felelt formájában megírt tömör programtöredék. Néhány száz főig bővült a mozgalom.
Bukás: A bécsi titkosrendőrség letartóztatta (más ügyben) Martinovicsot, aki mindenkit feladott.1794 május 20-án a budai vérmezőn kivégezték a mozgalom 5 igazgatóját és két tagját. (Másokat várfogságra ítéltek.)
Viszonyromlás Ausztriával:
Az elhúzódó háború 1810 körül már válságot okozott. Megnövekedett az államadósság, amire válaszul az Udvar pénzjegykibocsátást hajtott végre, majd leértékelte a forgalomban lévő pénzt. Ez volt a devalváció. A magyar nemesek tiltakoztak a devalváció ellen az 1811/12 -es diétán. A viszony megromlott a császári udvar és a magyarok közt. 1812 és 1825 közt nem hívták össze a magyar rendi gyűlést.
Elmaradottság és új elemek a gazdaságban
A Habsburg-magyar fejlettségi szint: Az ipari forradalaom, késve, lassan és kismértékben jutott el mind Ausztriába mind Magyarországra.Jellemzők:
Elmaradott közlekedési viszonyok, rossz utak. A fejlődés egyetlen jele: 1846-tól az első vasútvonal: Pest – Vác
A hitelhez jutást akadályozta a Nagy Lajos korában, 1351-ben hozott ősiség törvény, ami szerint a nemesi földet nem lehet eladni. Mivel pedig nem lehet eladni, így fedezetként sem használható hitelhez. Így a magyar nemesek nem kérhettek hitelt gazdaságaik fejlesztéséhez, modernizálásához.
Nagyarányú robotoltatás zajlott, az árutermelésre áttérés miatt. A földesurak növelték majoságaikat, tagosították földjeiket és áttértek a vetésforgóra. (Dohány, repce, cukorrépa és burgonya termesztés megnőtt.)
Mérsékelt újításként megjelent a rideg állattartás helyett az istállózás és elindult némi iparosodás is, például kialakult a malomipar, cukorgyártás.
Nagy probléma volt azonban a jobbágyi viszonyok, céhek megléte, és az a kereskedelmi szerep, melybe Ausztria kényszerítette Magyarországot. Vagyis hogy hazánk legyen a birodalom éléskamrája.
Társadalom az 1800-as évek elején:
A nemesség helyzete: A körülbelül 600-700 ezres magyar nemesség vagyonilag nem volt egységes. Több csoportra oszlott:
Arisztokraták, nagybirtokosok: ők adták a minisztereket, főispánokat. Több tízezer holdas birtokaik voltak. (1 hold = 5755 m2)Szinte mindannyian udvarhűen viselkedtek és elleneztek mindenfajta változást. Aulikus nemesek is mondták őket. Ide tartozott például a Széchenyi-, Zichy-, Andrássy-, Dessewffy-, Festetics-, Eszterházy család. A konjunktúra (fellendülés) idején sokan közülük korszerűsítették birtokaikat (istállózás, vetésforgó, új fajták) és áttértek a jövedelmezőbb majorsági gazdálkodásra. Vagyis a jobbágytelkek helyett a majorságaikat bővítették (nincs adó + robotoltathatnak ezeken a földeken) Ide tartozott például Széchenyi és Batthyány Lajos is.
Köznemesek: Lényegesen kisebb birtokkal és vagyonnal rendelkeztek. Nem volt elég tőkéjük fejlesztésekre. Sokan elszegényedtek közülük. (Sok 300 hold alatti birtok már nem biztosította a köznemesi életszínvonalat.) A köznemesek a vármegyei életben aktívan részt vettek. Jelen voltak a megyegyűléseken, és ők adták a megyegyűlések tisztviselőit is. Fokozatosan eladósodtak így a reformok iránt fogékonyak lettek. Ebből a körből került ki Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós is.
Bocskoros vagy hétszilvafás nemesek: Elszegényedett, 300 holdnál kisebb birtokokkal rendelkező és pár holdas, vagy földnélküli nemesek tartoztak ide. Egy részük polgári pályát választott (orvos, ügyvéd lett). Nagy részüket a reformkorban rendszerese megvesztegette az udvar, hogy a reformok ellen szavazzanak.
VI. Jobbágyság és polgárság
A jobbágyok közé tartozott a lakosság kb. 75% -a. Egy nagyon kis részük egész telken gazdálkodott (ami lehetett 22-62 hold is), de többségük töredék telken élt. Sok volt a földtelen, bérmunkából élő zsellér is. (zsellér = föld nélküli agrár munkás, paraszt)
A városok lakóinak többsége polgár volt. Ide tartozott a lakosság 10-14% -a. Például: iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok … stb. Bár számuk növekedett, a céh rendszer és a feudális törvények miatt miatt nem tudtak valódi magyar ipert, kereskedelmet és tőkés viszonyokat kialakítani. Többségük városokban élt. A polgárságon belül fokozatosan növekedett az értelmiség aránya (30-40 ezret is elérte 1830-ra)
Élet a reformkorban
– A nemesség életmódja: Az arisztokraták fényűző kastélyokban éltek, ilyen volt pl. a nagycenki Széchenyi kastély, a Festeticsek keszthelyi kastélya, az Esterházyak fertődi kastélya
– A köznemesek kúriákban és úri nagyházakban éltek, melyek a kastélyokat próbálták utánozni
– A kisnemesi házak és módos parasztgazdák házai hasonlóan néztek ki, nagyobbacska portával, vastag falakkal, pincékkel.
– A parasztság többnyire vájogházakban élt, kevés volt a kéményes, zsindellyel – csaréppel ellátott ház.
A pesti élet:
Pest a reformkorban gyors fejlődésnek indult: az 1830-as években 150 ezer lakosa volt Pestnek, Budának és Óbudának együttesen, majd 1870-re megduplázódott és 1900-ra elérte a 700 ezret.
Megjelentek a kávéházak, az egyik legjelentősebb a Pilvax kávéház volt, a belvárosban.Tulajdonosa: Pilvax Károly az 1840-es években. Petőfi Sándor rendszeresen járt id reggelizni és később ez a hely lett a forradalomra készülő pesti fiatalok törzshelye. Itt alakult meg a „márciusi ifjak” köre, tagjai közt Petőfi mellett Jókai Mórral és Vasvári Pállal.
Egyre többen olvastak újságokat például a Pesti Hírlapot (1841-től) melybe Kossuth is írt, és Táncsics Mihály írásait.
A reformkor fogalomrendszere
– Közteherviselés: Nemesi adómentesség helyett mindenkire nézve egyformán kötelező adófizetés bevezetése. Az állami terhekből való közös részvállalás.
– Jobbágyfelszabadítás: Célja, hogy a feudális jobbágyterhek (9-ed, 10-ed, robot) alól mentesülni tudjon a paraszt. Formái: önkéntes örökváltság, kötelező örökváltság, kötelező, állami kárpótlású örökváltság. A jobbágyterhek helyett a parasztot fejlesztésekre ösztönző bérlői rendszer előre viszi az országot.
– Ősiség eltörlése: Az ősiség törvényt 1351-ben Nagy Lajos király vezette be, és lényege a nemesi föld eladhatóságának tilalma volt. Vagyis arról szólt, hogy a magyar nemesek nem adhatták el, csak örökíthették földjeiket. Ez a törvény az 1800-as évekre a fejlődés gátját jelentette, hiszen miatta a magyar nemesek nem vehettek fel kölcsönt. A bankok nem fogadhatták el fedezetként a földet. Kölcsön nélkül pedig nem lehetett fejlesztéseket csinálni.
– Felelős nemzeti kormány: Olyan kormány, mely a magyar országgyűlésnek, nem pedig az osztrák uralkodónak tartozik felelősséggel.
– Unió Erdéllyel: A török időket és a Rákóczi-szabadságharcot követően az osztrákok elszakították Magyarországtól Erdélyt, és közvetlenül bécsi irányítás alá helyezték. A reformkor egyik nagy törekvése volt, hogy Erdélyt újra a magyar országgyűlés alá helyezzék.
– Diéta: Az országgyűlések másik elnevezése a diéta. A diéták 1526 és 1848 közt Pozsonyban zajlottak a Magyar Királyi Kamara épületében. (Ma könyvtár) Alsóháza a nemesi vármegyék által delegált követekből állt (megyénként két követtel, összesen 49 megyéből 98 követtel) Felsőháza főrendekből állt, akik származásuk jogán alkották a felsőházat. Ők voltak a grófi, bárói és hercegi családok nagykorú férfi tagjai. A törvényeket mindig az alsóház dolgozta ki, de a felsőháznak kellett jóváhagynia a királyi szentesítés előtt.
– /Alsóház: 104 szavazatból állt. Ebből 98 szavazata volt a 49 megye követének + 4 szavazata Horvátországnak és a kiváltságos területeknek, illetve 1 szavazata a városoknak (72 követ) és egy szavazata az apátságoknak (34 követ). Jelen volt még az üléseken 222 szavazat nélküli személy (főrendek követei és az ítélőtábla tagjai.) Összesen 430 személy.
– Városok szavazati joga: Az alsóházban az ország szabad királyi városai is képviselhették magukat, ám szavazati jogukat erősen korlátozták. Összesen egyetlen szavazatot ért csupán akaratuk. A reformkorban Kossuthék célul tűzték ki, hogy ezen a helyzeten változtassanak, és a városokat is egy-egy szavazat illesse meg.
– Sajtószabadság: Mivel az újságokat jelentősen korlátozta a Habsburg főhatalom, és az úgynevezett cenzúra révén nem engedélyezte a rendszert kritizáló írások megjelenését, a reformkor nagyjai követelték a sajtó – azaz az újságok – szabadságát.
– Vármegye rendszer, vagy municipiális rendszer: A reform-kori Magyarországon a vármegyék nagy önállósággal bírtak. A királyi utasításokat megvitatták és olykor vissza is utasíthatták. Emellett saját vagyonnal, bevételekkel rendelkeztek. Élükön a király által kinevezett ispán és a megyei nemesek által választott alispán állt. Rajtuk kívül saját tisztviselőik voltak (írnokok, jogászok, szolgabírák). A megyegyűlésben az adott vármegye nagykorú férfi nemesei lehettek jelen. Minden megye két követet küldhetett a diétára. A követ utasításokon vitatták meg, hogy a két követ hogyan szavazzon majd Pozsonyban.
– A reformkor nagyjai: Azok a magyar liberális nemesek, akik 1830 és 1848 közti országgyűléseken és kiadott műveikben a a reformokért dolgoztak. Olyan gondolkodók voltak, akiknek céljuknak tekintették Magyarország kivezetését a feudalizmusból egy birodalmon belüli nagyobb önállóság kiharcolása mellett!
Széchenyi István => Főnemes, a Hitel című 1830-as művével elindította a reformkort, melyben később is jelentős szerepet játszott gazdasági programjával. A legnagyobb magyarnak nevezte Kossuth.
Kossuth Lajos => a liberális nemesi ellenzék vezére, országgyűlési képviselő, a Pesti Hírlap főszerkesztője, a reformkor vívmányainak legfőbb kiharcolója
Deák Ferenc => „A haza bölcse” országgyűlési képviselő, a Batthyány kormány igazságügy minisztere, Kossuth legfőbb segítője.
Kölcsey Ferenc => országgyűlési képviselő, költő, a Himnusz megírója, 1835-ös lemondásáig Kossuth fontos harcostársa
Wesselényi Miklós => erdélyi birtokos, Széchenyi ifjúkori barátja, 1835-ös letartóztatásáig a diéta egyik legnagyobb szónoka. Árvizi hajósnak is nevezték, mert az 1835-ös nagy pesti árvíz idején sok embert megmentett.
Széchenyi István életútja és eszmerendszere
Széchenyi István (1791-1860)
Származása, családja: A Széchenyiek Magyarország második leggazdagabb családját alkották. Széchenyi Istvánnak 90 ezer hold földje volt, több kastélya és falva. Széchenyi István katonai pályára került és egészen 34 éves koráig huszártiszt volt. Katonai karrierje azonban 1825-re megfeneklett. Életében fordulópont volt az 1825/27-es diéta, amelyen felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét egy tudományos akadémia felállítására.
Reformkor kezdete: Miután beutazta Nyugat-Európát és Angliát (1822) hazatérve 1830-ban megírta a Hitel című művét. Ez tekinthető a reformkor kezdetének.
A Hitel lényege: Az érvényben lévő feudális törvények pl. ősiség akadályát képezik az ország modernizálásának, mivel az ősiség miatt a nemesek nem tudnak hitelt felvenni, birtokaikat nem tudják fejleszteni. A jobbágyok a robot, a kereskedők pedig a vámok miatt nem érdekeltek a fejlődésben.
Széchenyi további művei: Világ és Stádium. A Hitel megjelenése után több támadás is érte Széchenyit az arisztokrácia részéről. Így Széchenyi pontosította elképzeléseit a Világban (világosság – 1831), majd pontokba szedte, programszerűen a Stádiumban (1833).
Széchenyi és Kossuth véleménykülönbségei: Egyetértettek abban, hogy az országnak reformokra van szüksége, így fontos például az úrbéri örökváltság, a közteherviselés és az ősiség eltörlése, de három dologban eltért a véleményük: Egyrészt Széchenyi a főnemesek, míg Kossuth a köznemesek vezetésével képzelte el az átalakulást, másrészt Széchenyi előbb a gazdaság átalakításával kezdte volna a reformokat, (míg Kossuth a társadalmi átalakulást helyezte előre), harmadrészt pedig Széchenyi az Udvarral megegyezve míg Kossuth a császárral szembeszállva tervezte elindítani a változásokat! Mindezek dacára Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte
Széchenyi gazdasági tevékenysége:
– Nemzeti Kaszinó alapítása (társadalmi életnek színtér)
– Dunai és balatoni hajózás fejlesztése
– Kereskedelmi Bank egyik alapítója
– Tisza szabályozása – 1840 -es években
– Lánchíd építésében kulcsszerepe volt. Ez volt az ország első állandó hídja. Előtte csak hajóhíd létezett Pest és Buda közt (Probléma: jégzajlás + ha hajók haladnak át) Építése: 1842-1849
– Az 1848-as Batthyány-kormányban közlekedési miniszter. De 1848 őszén beteg lett (ideg-összeroppanás) Döblingbe került, 1860-ban halt meg.
Politikai küzdelmek a reformkorban
A parasztság helyzete: Az 1830 –as kolera-járvány miatt kirobbanó parasztfelkelés rávilágított. arra, hogy a reformokat követelő nemeseknek hatékonyabban kell fellépniük a jobbágyfelszabadításért.
(A kolera Oroszországon és Lengyelországon keresztül érkezett Észak-Magyarországra. Mintegy negyedmillió magyar halt meg, és parasztfelkelés kezdődött. A lázadás oka: a kutakat a nemesi vármegye utasítására fertőtlenítették, amire a parasztok azt hitték, hogy a nemesek meg akarják mérgezni őket. A felkelést leverték.)
A reform országgyűlések: A reformkor 18 éve alatt, 1830 és 1848 közt 4 reformdiéta zajlott:
– 1832-1836
– 1839-1840
– 1843-1844
– 1847-1848
Ezek közül az első három nem hozott áttörő eredményeket a reformkövetelések terén, mert az udvarhoz hű konzervatív követek folyamatosan leszavazták a reformjavaslatokat.
Kossuth Lajos felbukkanása:
Kossuth Észak-magyarországi köznemesi család sarjaként, 1823-ban, 21 évesen lett jogász. A Zemplén megyei (sátoraljaújhelyi) megyeházán kezdett dolgozni. A koleralázadás során ős csillapította le a zempléni parasztokat.
Az első reformországgyűlésen (1832/36) már jelen volt, mégpedig felsőházi tagok követeként (szavazati és felszólalási jog nélkül). Megbízói kérésére Országgyűlési Tudósításokat írt, melyet százak olvastak, és a diéta vitáit mutatta be. Tájékoztatta az embereket például arról, hogy a diétán nagy vita zajlott az önkéntes örökváltságról, melyet végül csak a következő, 1839/40-es országgyűlés fogadott el. (A gazdag-parasztok és városok megválthatták magukat.)
Az ellenzék vezérei ekkoriban: Kölcsey Ferenc (Himnusz: 1823) és Wesselényi Miklós voltak.
Amikor az 1832/36-os diéta véget ért Kossuth a megyegyűlésekről tudósított. Ezek voltak a Törvényhatósági Tudósítások.
III. Az Udvar támadása: Az Udvar 1835-re megelégelte Kossuth, Kölcsey és Wesselényi szerintük lázadó ténykedését és támadásba lendült:
A megyékben sorra lefizették a bocskoros nemeseket, hogy azok ne támogassák a reform gondolatokat.
Kölcsey 1835-ben képviselői megbízása lemondásárra kényszerült, mert megyéjében (Szatmár) a bocskoros nemesek konzervatív követutasítást szavaztak meg, mely ellentmondott reformer elveivel.
Letartóztatták Wesselényit majd Kossuthot (1835-1837). Három évet kapnak, Kossuth le is üli, Wesselényi viszont felmentést kap súlyos szembetegsége miatt.
IV. Az ellenzék átmeneti győzelme:
Mialatt Kossuthék börtönben voltak, összeült a második reform-országgyűlés 1839/40-ben. Az ellenzék vezére Deák Ferenc lett (Zala megyei jogász és birtokos), aki a képviselők élére állva addig nem szavaztatta meg a királynak az újoncokat, amíg az meg nem ígérte: szabadon engedi Kossuthot (és a politikai foglyokat). A király meghátrált, Kossuth 1840 júniusában szabadulhatott. (Szabadulása után nevezte Széchenyit a „legnagyobb magyarnak”.)
A király elfogadta az önkéntes örökváltságot, ami azonban csak a parasztok 1% -án segített, a szabad gyáralapítási törvényt és a zsidók egyenjogúságát.
Kossuthnak megengedte Metternich kancellár, hogy a Pesti Hírlap főszerkesztője és újságírója legyen. Úgy vélte: így jobban ellenőrizheti, mintha Kossuth titokban írna. Amellett titokban megegyezett Kossuth főnökével, Landerer Lajos kiadóval, hogy azonnal kirúgja Kossuthot, ha túl veszélyessé válik. A Pesti Hírlap révén Kossuth országosan híres lett, 3 éven át írta cikkeit (1841-1844). Ismertette az országgal a reform gondolatokat, főleg a kötelező örökváltság és közteherviselés fontosságát. Végül Metternich megelégelte és kirúgatta. De addigra a legnépszerűbb ellenzéki politikus lett (3 évvel később, 1847-re belőle is képviselő válhatott) Miután Kossuthot eltávolították a Pesti Hírlaptól, az Iparegyesület Hetilapjában kezdett írni.
Népesség és nemzetiségek
I. Régi és új nemzetfelfogás: Hagyományos, régi nemzetfelfogás: magyar nemzet = magyar nemesség. Új, liberális nemzetfelfogás: magyar nemzet = nyelvi – etnikai – történelmi közösség
II. A magyar nyelv ügye: Az ellenzéki nemesség Magyarország hivatalos nyelvévé a magyar szerették volna tenni a latin helyett. II. József nyelvrenedelet idején a nyelvkérdés a Habsburgokkal való szembenállás egyik szimbóluma lett. A reformkor harmadik reform-diétán, 1844-ben sikerült elérni, hogy a hivatalos nyelv a magyar legyen
III. A nemzetiségek problémája:
A reformkorra a Magyar Királyság lakosságának fele nem magyar ajkú volt, hanem pl.: román, szerb, horvátok, szlovák,
Kossuthék terve: ha reformjaik megvalósulnak (pl. jobbágyfelszabadítás, közteherviselés) akkor a nemzetiségek örömmel lesznek majd tagjai a „magyar politikai nemzetnek” és nem fognak küzdeni saját nemzetiségi elkülönülésükért.
A nemzetiségek Kossuthékkal szemben önálló nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és teljes elkülönülésük végrehajtását követelték.
A bécsi udvar kihasználta a nemzetiségek és Kossuth ellentétét és a nemzetiségeket a magyarok ellen uszította.
IV. A magyarosítás: Az oktatás és államigazgatás területein mindenhol a magyart írták elő kötelezően, még a nemzetiségi területeken is. A nemzetiségek ellenálltak. Asszimiláció: amikor a nemzetiségek kisebb része elfogadta a magyarosítást és beolvadt.
V. A nemzetiségi mozgalmak: A nemzetiségek a reformkorban (1830-1848) kezdték el komolyabban kutatni saját múltjukat és gondozni nyelvüket. Különböző pártokat, mozgalmakat egyesületeket hoztak létre annak érdekében, hogy a magyarokkal szemben érvényesítsék érdekeiket. Mozgalmaik élén többnyire egyházi értelmiségiek (egyházi vezetőik) álltak. A magyar reformnemesség és a nemzetiségek közt az 1840-es években már komoly ellentétek feszültek.
Az ellentétek kiéleződése
I. A hatalom második támadása magyar reformerek ellen: A bécsi Udvar 1845 -ben újra támadásba lendült. (Az első támadásuk Kossuthék letartóztatásakor volt, 1837-ben.) A második támadás során új alkancellárt neveztek ki Magyarország élére, mégpedig gr. Apponyi Györgyöt, Erdélyben pedig: Jósika Samut. Feladatuk lett a reformerek visszaszorítása. Közben bevezették az adminisztrátori rendszert is, vagyis a megyékbe hivatalnokokat küldtek, akik megvesztegetésekkel befolyásolták a közgyűléseket konzervatív irányba.
II. A galíciai felkelés és a jobbágykérdés: A Habsburg Birodalom egyik közeli tartományában, Galíciában a helyi nemesség lázadását (1846-ban) úgy verte le az udvar, hogy saját parasztjaikat fordította uraik ellen. Az eset felhívta Kossuthék figyelmét arra, hogy javítani kell a magyar jobbágyság helyzetén, különben itt is hasonló helyzet alakulhat ki. Kossuth megírta a „Teendők legfőbbikét”. A reform nemesség számára fő cél lett a jobbágyfelszabadítás vagy úrbéri örökváltság.
III. Az ellenzék megszerveződése: 1846 és 1847 közt megszerveződött az egymással szemben álló két tábor. Előbb 1846-ban létrejött a Konzervatív Párt Dessewffy Emil és Somssich Pál vezetésével, majd létrejött az Ellenzéki Kör (1847-ben)! Az ellenzék (liberális reformerek) kiadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. Alkotók: Kossuth, Deák, Eötvös József, Szemere Bertalan. Ebben leírták céljaikat. Közben létrejött a radikálisok szervezete is, akik főként pesti értemiségiek voltak (művészek, tanárok, diákok), pl.: Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel. A pesti Pilvax kávéházban tartották üléseiket, ahol forradalmat terveztek és nemzeti függetlenséget.
IV. Az utolsó rendi országgyűlés: 1847- novemberében ültt össze az országgyűlés. Kossuth és Széchenyi is követ lett, mindketten az alsóházban. A diéta fele udvar-hű volt (konzervatív) fele Kossuthékat követte. A gyűlés egészen a párizsi forradalom híréig kevés eredményt hozott de megfogalmazta a reformkor 8 legfőbb követelését:
Közteherviselés bevezetése, a jobbágyfelszabadítás, az önálló, magyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány megteremtése, az Erdéllyel való unió, a királyi városok egyenlő szavazati joga, a sajtószabadság, és a feudális kötöttségek – mint az ősiség, a 9-ed, 10-ed és robot – végleges eltörlése.
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc
A márciusi forradalom (1848)
I. Az utolsó reform-országgyűlés Pozsonyban:
1.) Az első nagy eredmény: Az országgyűlés 1847 november és 1848 március 1 közt nem ért el semmilyen komoly eredményt. A diéta konzervatív része mindig leszavazta Kossuthék reformjavaslatait. Ám 1848 március 1-én fordulat történt: megérkezett Pozsonyba a hír, miszerint Párizsban forradalom tört ki. (A forradalom február 24-én kezdődött) A hír hallatán a konzervatívok beadták derekukat: március 3-án elfogadták Kossuth feliratát. Ebben szerepelt a reformkor 7 fő követelése közül három:
– Kötelező úrbéri örökváltság
– Közteherviselés
– Felelős kormány
2.) A felsőház ellenállása is megtörik: Az alsóház után azonban a felsőház ellenállt és csak az időt húzta. Nem hagyta jóvá a javaslatokat. Közben Kossuthot felkereste Pozsonyban a pesti Ellenzéki Kör nevében Irányi Dániel, akivel egyezség született: 12 pontba foglalva petíciót készítenek, mely tartalmazza majd a reformjavaslatokat. Így 1848 március 11-én megszületett a 12 pont. Készítője Irinyi József. A 12 pontból 5 tartalmazta a reformkor főbb követeléseit: sajtószabadság, felelős minisztérium, úrbéri örökváltság, közteherviselés, unió Erdéllyel. A többi hét pont a radikális pesti forradalmi ifjak követeléseiről szólt: évenkénti diéta, törvény előtti egyenlőség, nemzeti őrsereg felállítása, esküdtszékek felállítása, nemzeti bank létrehozása, katonaság átalakítása, a politikai foglyok szabadon bocsátása.
Végül március 14-én a felsőház is meghátrált és elfogadta a javaslatokat, amikor Bécsben is forradalom tört ki. Másnap, március 15-én 72 fős magyar küldöttség indult hajón Bécsbe, hogy a királlyal is szentesítsék a javaslatokat. A hajón kibővítették követeléseiket azzal, hogy a király haladéktalanul nevezze ki Batthyány Lajost miniszterelnöknek, és a magyar reformokat támogató István nádort ( a király unokatestvérét) helytartónak.
II. Pesti forradalom:
– Petőfi, Jókai, Vasvári Pál március 15-én reggel a Pilvax kávéházban tanácskoztak, ahol már jelentős tömeg gyűlt össze.
– Onnan az Egyetemhez vonultak, ahol Petőfi 10 ezer ember előtt elszavalt a Nemzeti Dalt és felolvasta a 12 pontot! Innen mentek
– a Landerer nyomdához, ahol kinyomtatták mindkét dokumentumot.
– Következett a Nemzeti Múzeum (délután 3-kor) ahol nagygyűlést tartottak, majd a tömeg
– a pesti városháza elé vonult, ahol Nyári Pál alispán és Klauzál Gábor képviselő átadták (petícióként) a 12 pontot! A városi tanács a forradalmárok mellé állt. Forradalmi Választmány alakult, benne 4 forradalmi ifjú (köztük Petőfi), 6 liberális nemes és 6 tanácsos.
– A tömeg végül Budára vonult a várba, a Helytartótanácshoz, hogy kikövetelje Táncsics Mihály, jobbágy származású újságíró szabadon bocsátását. Ennek megtörténte után aznap este a forradalmi tömeg a Nemzeti Színházban gyűlt össze a Bánk Bán megtekintésére. Jókai pedig bejelentette a forradalom győzelmét.
III. Az első felelős magyar kormány: Március 16-án a király fogadta Kossuthékat, és átvette a reform javaslatokat. Este összeült az Államtanács és jóváhagyta a követeléseket, egyetlen kivétellel: nem járultak hozzá Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. Ezt csak másnap István nádor tudta kiharcolni, amikor rávette erre unokatestvérét V. Ferdinándot. A magyar küldöttség március 17-én tért vissza Pozsonyba.
A Batthyány-kormány március 23-án alakult meg. Képviseltette benne magát minden irányzat, például helyet kaptak benne a centralisták Eötvös József révén, az újkonzervatívok Esterházy Pál miatt és persze a liberálisok Kossuth és Klauzál Gábor révén.(9 fő) A felsoroltak közül Batthyány, Kossuth és Széchenyi mellett még legalább 2 miniszter nevét kell megtanulni!!
– Batthyány Lajos – miniszterelnök
– Szemere Bertalan – belügyminiszter
– Esterházy Pál – külügyminiszter (király személye körüli miniszter)
– Klauzál Gábor – földművelésügyi miniszter
– Kossuth Lajos – pénzügyminiszter
– Mészáros Lázár – honvédelmi miniszter
– Széchenyi István – közlekedési miniszter
– Eötvös József – vallási és közoktatási miniszter
– Deák Ferenc – igazságügyi miniszter
IV. Az áprilisi törvények: A magyar diéta március 18 után, alig 3 hét alatt hozott 31 törvényt azon szentesített reformfelirat alapján, melyet Kossuthék írattak alá a császárral. A törvényeket aztán április 11-én a király maga szentesítette Pozsonyban az országgyűlés előtt. A törvények révén Magyarország modern, haladó állam lett.
– Magyarországot ezentúl saját kormány irányította, mely az országgyűlésnek felelt, nem a királynak
– A jobbágyokat felszabadították, mégpedig állami kárpótlással és kötelezően. 600 ezer parasztcsalád (2 millió ember) lett telke tulajdonosává.
– Bevezették a közteherviselést, a nemesek adózását
– Az országgyűlés ezután népképviseleti lett. Vagyis választójogot kapott (bár vagyoni cenzussal) mindenki. Nemes és nemtelen egyaránt! A korábbi 1,6% helyett, már 8% szavazhatott.
– Erdélyt visszakaptuk
– Hazánk alkotmányos monarchia lett.
– Megvalósult a sajtószabadság.
– A pénzügyi, katonai és nemzetiségi kérdések tisztázatlanok maradtak: nem volt önálló magyar pénzügy illetve hadsereg, és a nemzetiségeknek nam adtunk különleges jogokat!
V. Miért volt törvényes a forradalom? Mert a császár elfogadta az átalakulás javaslatait, aláírta azokat és szentesítette a reform-törvényeket is. Később, amikor Bécs úgy érezte úrrá lett az európai forradalmakon és elmúlt a közvetlen veszély, megszakította az együttműködést Kossuthékkal és elzárkózott a további reformkérdések megoldásától. A szabadságharc EZÉRT tört ki, alkotmányunk és törvényeink védelmében TÖRVÉNYESEN!
Felkészülés a szabadságharcra és a nemzetiségek
A végső szemben állás Béccsel: Amikor Kossuth és Deák az önálló magyar hadseregről és pénzügyminisztériumról próbált tárgyalni az Udvarral és nem álltak velük szóba, kiderült: Ausztria a magyar reformok visszavonására készül. Oka: látta már a császár, hogy az európai forradalmak sorra elbuktak, így tudta, hogy elbírnak a magyarokkal is.
– Az osztrák hadsereg mozgósítását megkezdték, de időre volt szükségük. Így időnyerés céljából a nemzetiségeket uszították a magyarok ellen.
– A szerbek Karlócán nagygyűlést tartva fegyvert ragadtak és 1848 júniusában megtámadták Péterváradot meg a déli magyar városokat.
– A románok Balázsfai gyűlésükön döntöttek a magyarok megtámadásáról, Nemzeti Komitét alakítottak és 1848 októberébena székelyekre támadtak.
– Horvátország élére Josip Jelassicsot nevezte ki az udvar, aki 1848 szeptemberében Magyarország megtámadására készült
Kossuthék felkészülése a harcra:
A magyar diéta gyorsított eljárásban megkezdte a jobbágyfelszabadítást, nehogy az udvar saját parasztjainkat lázítsa ellenünk.
Népképviseleti választások után új diéta ült össze 1848 júliusában, melyen 10 honvédzászlóalj felállításáról döntöttek és Kossuth kérésére 200 ezer katona behívására. Emellett megszavaztak 42 millió hadihitelt is a háborúhoz.
Kossuth toborzóútra ment az Alföldre, hogy még több katonát gyűjtsön a kezdődő harcokhoz.
Az 1848/49-es szabadságharc első része
Hadiesemények 1848-ban
I. A hadiállapot beállása: Mikor az udvar 1848 augusztus 31-én visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét, majd szeptember 25-én Lamberg Ferenc altábornagyot küldte Pestre, hogy a császár nevében átvegye a hatalmat az ország felett, hadiállapotba kerültünk Ausztriával. Kossuthék válaszul hatálytalanították Lamberg kinevezését, és a parasztságot harcra hívták. Viszonzásul eltörölték a parasztok szőlődézsmáját. Ezt követően október 2-án a Batthyány kormánytól a harcok idejére az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kezébe került a végrehajtó hatalom. (Elnöke: Kossuth)
II. A pákozdi csata: A horvát sereg 1848 szeptember 11-én lépte át a határt és indult meg Pestre. Ám Pákozdnál és Ozoránál a magyarok kettős győzelmet arattak felettük. A pákozdi csatában szeptember 29-én Móga János magát Jellecsicsot verte meg, az ozorai csatában pedig Görgey Artúr és Perczel Mór a horvát segédhadak felet arattak diadalt.
III. A schwechati vereség: Jellacsics a veresége után Bécs felé menekült csapataival, ahol a 3. bécsi forradalom zajlott. Terv: bécsi forradalmárok és a magyar csapatok egyesítése volt. Móga János üldözte, de az osztrák határhoz érve vonakodott átlépni azt. Közben Windischgratz herceg le tudta verni a bécsi forradalmat, majd a magyarok ellen indult és Schwechatnál 1848október 30-án győzelmet aratott.
IV. Az osztrák támadás:
Ferenc József trónra lépése: A Habsburg család félreállította Ferdinándot és helyette 1848 december 2-án Ferenc József lett a császár.
A támadás irányai: Osztrákok főserege Windisgratz vezetésével a Duna mentén tört Pestre, a második erő északról Schlick tábornok vezetésével Kassa felé. Erdélyben Anton Puchner indult meg.
Pest eleste: A túlerőben lévő osztrákok visszaszorították Görgeyt, aki vitába keveredett Kossuthal. A vita lényege: Kossuth katonai kérdésekbe is beleszólt nem értve, hogy Görgey miért hátrál. Végül Kossuth Perczel Mórt utasította arra, hogy bármi áron állítsa meg Pest előtt az osztrákokat. Így következett a Móri csata (1848 december 30-án) melyet a magyarok elvesztettek, az osztrák sereg pedig elfoglalhatta Pestet. A diéta és az OHB Debrecenbe menekült és egy új haditerv született. A magyar vezetők közt volt egy békepárt, akik még ekkor is hittek az osztrákokkal való megegyezésben. Küldöttséget indítottak Windischgratzhez, Deák és Batthyány vezetésével, ám ez eredménytelenül végződött. Felső-tiszai csapatösszevonás elrendelése: minden magyar erőt a Felső-Tiszához rendeltek egy magyar ellentámadás előkészítéséhez.
A Felvidéki hadjárat: Görgey serege 1849 januárjában Vácon és a Felvidéken keresztül vonult a Hernád völgyéhez, Kassa alá. Ezzel lekötötte Windischgratz erőinek egy részét, melyek az üldözésébe kezdtek ahelyett, hogy Debrecent támadták volna (ahol a diéta volt). A felvidéki hadjárat fontos csatája volt a Branyiszkói csata (1849 február 5.) melynek hőse Guyon Richárd áttört a branyiszkói hágon és egyesülni tudott Kassán Klapka György csapataival.
A kápolnai vereség: A Felső-Tiszánál összevont sereg élére Kossuth Henrik Dembinszkyt nevezte ki, mert megingott bizalma Görgeyben. A bizalomvesztés oka: Görgei váci kiáltványa volt. Ezt Kossuth úgy értelmezte, hogy serege függetlenedni akar tőle. A Dembinszky vezette sereg azonban Kápolnánál vereséget szenvedett az osztrákoktól, 1849 február 27-én. Windischgatz teljes győzelmet jelentett az Udvarnak, ki Bécs kiadta az Olmützi alkotmányt, mely felszámolta a vármegyerendszert és egy 5 tartományú, központosított birodalmat hozott létre.
Tiszti-lázadás: A kápolnai csata után a tisztikar felmondta az engedelmességet Dembinszkynek és Kossuth a helyszínre sietve Görgeit sejtette a lázadás mögött. Szemere tisztázta a helyzetet így Kossuth újra Görgeit nevezte ki főparancsnoknak.
V. Erdélyi harcok: Erdélyben a magyarokkal szemben ellenséges románság a balázsfai gyűlés után (1848 május 15-17.) összefogott Anton Puchner tábornok osztrák csapataival és megtámadta az erdélyi magyar csapatokat. November közepén kezükre került Kolozsvár is. Félő lett, hogy Erdély megszerzése után kitörnek majd az Alföldre is, hátba támadva a magyarországi erőket. Ám a székelyek összefogtak, felkelést hirdettek és meggátolták ezt. A székelyeket leverték ugyan, de 1848 decemberében Jozef Bem került az erdélyi magyar csapatok élére, aki a csucsai szorosból ellentámadást indított. 1848 karácsonyára visszavette Kolozsvárt, majd 1849 február 9-én Piskinél is nagy győzelmet aratott, sőt 1849 március 11-re visszavette Szebent is. 1849 júniusára gyakorlatilag kiűzte a császáriakat Erdélyből.
A tavaszi hadjárat – az ország felszabadítása
I. A tavaszi hadjárat csatái: 1849 márciusában az egri haditanácson született meg a terv: nagyarányú ellentámadást indítanak a magyarok a Tiszától, és ennek során bekerítik Windischgatz erőit is. Az offenzíva 1849 április 2 és május 21 közt zajlott és sorozatos győzelmeket hozott. A hadjáratot Görgey vezette, de részt vett benne: Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György is. A magyar sereg Gödöllőnél, majd Komáromnál sem tudta bekeríteni az osztrákokat, ám a nagysallói diadal után (április 19.) lehetővé vált a bekerített Buda visszavétele.
Az 1848/49-es szabadságharc második része
II. A függetlenség kimondása: A sorozatos győzelmek után Kossuth két dologtól kezdett tartani: egyrészt attól, hogy a képviselők egy része (békepárt) egyezkedni kezd Béccsel, és esetleg békét köt a háta mögött, másrészt attól, hogy a szabadságharc elszigetelődik és nem lesz ország mely támogatná a magyarok harcát. Mindkettő megoldást kínált a Habsburg-ház trónfosztásának és a függetlenségnek a kimondása. Erre 1849 április 14-én került sor a debreceni nagytemplomban. Itt született meg a magyar Függetlenségi nyilatkozat is, április 19-én!
Az új berendezkedés: Kossuthot kormányzóvá választották és új kormány alakult:
– Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter
– Görgey Artúr hadügyminiszter
– Batthyány Kázmér külügyminiszter (távoli rokona Batthyány Lajosnak)
– Duschek Ferenc pénzügyminiszter
– Vukovics Sebő igazságügyminiszter
– Horváth Mihály közoktatási miniszter
– Csány László közlekedési miniszter
III. Buda felszabadítása: A függetlenség kimondása után Buda visszavétele sürgős lesz, hisz milyen független állam az, melynek fővárosa idegen kézen van. Ám a visszavétel elhúzódott, három hétig is eltartott és csak 1849 május 21-re sikerült!
A vereség
I. Ferenc József segítséget kér az oroszoktól:1849 májusára Ausztria vereséget szenvedett a magyar szabadságharctól, egyetlen esélye a győzelemre az lett, ha szövetségesétől, Oroszországtól kér segítséget! Így Ferenc József 1849 május 1-én a Szent Szövetségre (1815) és a Münchengratzi Szerződésre (1833) hivatkozva fegyveres segítséget kért I. Miklós cártól, aki május 9-én 200 ezres hadat indított a magyar szabadságharc leverésére!
II. Az orosz-osztrák támadás: 1849 június 15-én 200 ezer orosz és 66 ezer osztrák katona zúdult hazánkra, több irányból. Az oroszok főereje Ivan Paszkevics hercig vezetésével északról, a Kassa-Miskolc útvonalon közeledett, az osztrákok pedig Julius von Haynau táborszernagy vezetésével a Duna mentén törtek Pest felé. Erdélyben az orosz-osztrák seregeket Alexandr Lüders irányította a Tömösi szoroson át Brassó felé haladva. A magyarok egyetlen esélye az időhúzás volt, amíg valamelyik európai nagyhatalom be nem avatkozik. Ám ez sajnos nem történt meg.
III. Kísérletek a megbékélésre: A magyar vezetés 1849 nyarán megpróbált megegyezni a nemzetiségekkel, hogy legalább velük ne kelljen harcolnia.
1.) Először a szerbekkel tárgyaltak, de a szerbek nem elégedtek meg a nyelvhasználati jogokkal, területi autonómiát akartak. Így a tárgyalások velük nem vezettek eredményre.
2.) Másodszor a románokkal tárgyaltak a magyarok: előbb Ian Dragos tárgyalt Buteanuval, de közben Arudbányán kiújultak a román-magyar harcok és meghalt Dragos. Később Nicolae Balsescunak sikerült kiegyezni a magyarokkal július 14-én. Ennek figyelembe vételével született meg 1849 július 28-án (túl későn) a nemzetiségi határozat! Széleskörű nyelvhasználat, de hangsúlyozza: magyar az államnyelv és senki nem kaphat területi autonómiát!
IV. Viták a haditervről: Két haditerv született. Görgey haditerve Komárom térségében tervezte összevonni a magyar erőket. Ennek előnye, hogy a komáromi vár magyar kézen volt, és ha itt összpontosult volna a magyar seteg, akkor Ausztriát is fenyegetni tudtuk volna. Bécs közelsége miatt az osztrák seregek egy része Bécset kelle volna, hogy védje. Dembinszky haditerve a Szeged-Arad térségbe vonta volna össze a magyar erőket. Itt azonban a várak ellenséges kézen voltak, és Ausztriát sem tudtuk fenyegetni. Sajnos Kossuth Dembinszky tervét fpgadta el.
V. Az utolsó csaták és a világosi fegyverletétel:
A Dembinszky terv szerint a magyar csapatok két útvonalon haladtak a Szeged-Arad összevonási pontra:
Görgey 30 ezres serege a Felvidéken át az oroszok lekötésével, a Debrecen-Arad útvonalon haladt. (Tokajnál kelt át a Tiszán.)
A Dembinszky vezette főserege 55 ezeres fővel a Duna-Tisza közén keresztül vonult Szegedre (Buda alól).
Görgey Debrecennél ütközött meg a Paszkievics vezette oroszokkal, kisebb vereséget szenvedve, Dembinszky pedig Szeged alatt, Szőregnél veszített Haynautól (1849 augusztus 5.). A magyar fősereg a szőregi csata után Temesvárra vonult, ahol a főparancsnokságot Dembinszkytől Bem József vette át. Bem erdélyi csapatait néhány nappal korábban 1849 július 31-én a segesvári csatában verték szét (itt esett el Petőfi is), majd Nagycsűrnél (aug.6.)
Az utolsó nagy csata: A szabadságharc utolsó csatája Temesvárnál zajlott, ahol Haynau 1849 augusztus 9-én legyőzte a Bem vezette magyar főerőket. Mivel a főerők veszítettek, így a Görgey vezett másik magyar sereg, mely Aradnál állomásozott feladta aharcot. Kossuth augusztus 11 -én lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta és elmenekült az országból. Görgey 1849 augusztus 13-án Világosnál az oroszok előtt tette le a fegyvert.
A szabadságharc vereségének legfőbb okai:
Az osztrák-orosz szövetség megléte, mely lehetővé tette azt, hogy Ferenc József segítséget kérjen az oroszoktól.
A magyar szabadságharcnak mindvégig ellenségei voltak a nemzetiségek.
A magyarok harca elszigetelt maradt, nem találtunk szövetségeseket!
VI. A Görgey kérdés: Az elmenekült Kossuth bejárta a világot és mindenhol Görgeyt tette felelőssé a szabadságharc leveréséért. Oka: könnyebb elfogadni, hogy elárultak, mint azt hogy megvertek bennünket.
Megtorlás és ellenállás
I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.
Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.
Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.